2011. május 30.
A stúdióban itt van Béres József, a Béres Gyógyszergyár Zrt. igazgatóságának elnöke, jó estét, köszönöm, hogy elfogadta a meghívást. Ugye a Béres Gyógyszergyár Zrt. egy, de inkább több terméke alighanem minden családban ott van valahol, a miénkben is, bevallom őszintén. Hogy gondol ránk, mint ügyfelekre, vevőkre, betegekre? Hogy gondol ránk?
Béres József (elnök, Béres Gyógyszergyár Zrt.): - Hát elsősorban úgy, mint magyar állampolgárokra, vagy nemzettársainkra, hisz ezek a készítményeink, amelyek ma léteznek, közel hatvan különböző készítményünk van, amit közel 150 különböző kiszerelésben állítunk elő, ezek a megalapozó készítményünkből, a Béres Cseppből nőttek ki, és hát amikor mi termékeket fejlesztünk, és a fogyasztóinkra gondolunk, akár a betegekre, vagy az egészségesekre, akkor nem nagyon tudom figyelmen kívül hagyni jó atyám küzdelmeit, ami elsősorban azért történt, hogy az ember ne is legyen beteg. Tehát így a csoportban nagyon fontos az a szemlélet, hogy a prevenciót a társadalomban is minél jobban erősítsük meg, és az egészségtudatot is minél jobban fejlesszük. Tehát nagyon fontosak ezek a készítmények, de én úgy gondolom, hogy elsősorban az lenne fontos a magyar társadalom számára, hogy amíg megvan az egészsége, azt különböző technikákkal, tudással, akarattal, egészségtudatossággal és cselekedettel meg is őrizze. Másodlagosak mindig azok a megoldások, hogy készítményeket állítunk elő, és ezeket a készítményeket proponáljuk. Természetesen a cég már a rendszerváltáskor is úgy jött létre, mint egy gazdasági vállalkozás, aminek a saját lábán kell megállnia, hisz ha a saját lábán nem áll meg, akkor elsüllyed pillanatok alatt, és ezt a csoportunkra is elmondhatjuk, hogy vannak benne profitorientált tevékenységeink, és a gyógyszergyártás az természetesen ilyen, hisz részben ugye a fogyasztókért vagyunk, másfelől viszont a konkurenciával szemben is talpon kell maradni, de én úgy gondolom, hogy a Béres a társadalomért nem úgy próbál elsősorban felelősséget vállalni, hogy pirulákat javasol az embereknek, és nem életmódot, és nem tudatosságot és öngondoskodást.
Műsorvezető: - De igazából arra gondoltam, hogy milyen érzés ott lenni minden családban úgy, hogy ezeket a termékeket tulajdonképpen nem kötelező megvásárolni, mint a gázt vagy az áramot, mert elvileg meglennénk nélkülük, de mégis megvesszük. Milyen érzés?
Béres József: - Ez nagyon jó érzés, ugye a Béres Csepp talán a legeklatánsabb példa erre, utóbbi időben már nem nagyon kalkulálgattam, de egy időben voltak azért ilyen házi kalkulációim, hogy körülbelül 100 ezer ember, vagy nagyságrendileg 100 ezer ember naponta csöpögtet a készítményünkből odahaza magának, és ez egy rendkívül jó dolog, hogy egyrészt az emberek ezt használják, és hát különösen azért jó, mert a visszajelzések azok nagyon jók általában, a fogyasztóink, betegek, egészségesek nagyon hálásak, hogy vannak ezek a készítményeink, és a Béres Cseppen kívül ahogy említettem, ma már számos készítménnyel rendelkezünk, és ezek egy jelentős része nem általános hatású, tehát nem egy roboráló készítmény, vagy csak egy vitaminkészítmény, hanem bizonyos betegségekre, bizonyos indikációkra javasoljuk őket, és hát számos esetben ma már ugye nem csak egészséges emberek úgymond, hanem beteg emberek is visszajeleznek, hogy mennyit segítenek ezek a készítmények. Tehát én úgy gondolom, hogy ez minden nap számunkra tulajdonosok számára, dolgozók számára, kollegák számára, fejlesztők számára mindenkinek egy óriási megerősítés, hogy nem dolgozunk hiába. Tehát egy nagyon direkt, rövid távú visszajelezés. Én egyébként kutató vegyész voltam, mielőtt a rendszerváltás környékén, vagy pontosan akkor belecsöppentem úgymond a Béres-ügybe, saját családi ügyünkbe, és szokták volt kérdezni tőlem, hogy mi a különbség mondjuk egy kutatói munka és egy ilyen fejlesztői, piacorientált tevékenység között, hisz kutatóként is gyógyszerekkel foglalkoztam elsősorban. Hát ez a direkt és közelebbi visszajelezés. Ugye egy kutató lehet, hogy egy életet dolgozik azért, hogy legyenek tudományos eredményei, és csak álmaiban gondol arra, hogy ezek meg is valósulhatnak, és a gyakorlatba átmennek ezek az eredmények, hisz a kutatásnak a közvetlen célja nem az, hogy gyakorlati ügyeket szolgáljon direkt módon, itt viszont a fejlesztő munka lehet, hogy egy-két-három éven belül meghozza ezeket a gyümölcseit is, hogy az ember érzi, hogy alaptevékenységével is hozzájárul a társadalom egészségéhez.
Műsorvezető: - Érti még a kutató kollegák beszédét? Vagy a vállalat vezetése az már egy teljesen más káposzta?
Béres József: - Természetesen értjük, de én úgy gondolom, hogy amikor jómagam a fejemet adtam arra, hogy ebbe a cégbe egyáltalán beálljak, később aztán fokozatosan atyám szerepét is átvegyem, akkor le kellett arról mondanom, hogy részletfeladatokkal és részkérdésekkel is foglalkozzak, akár ezek lehetnek kutatási-fejlesztési részkérdések is. Én úgy gondolom, hogy a család felelős fejének elsősorban az a dolga, hogy az egésszel foglalkozzon, tehát ha van egy, és ma már van egy vállalatcsoportunk, akkor nekem minden szegmense, minden vállalatunk önállóan tevékenykedő vállalkozásunk az ugyanolyan édes és kedves, és ugyanolyan szeretettel kell foglalkozni ezzel, és az eredmény szempontjából figyelnem kell ezeknek a működését is. A vállalatnak a struktúrája egyébként egy holding struktúra, ami alá berendezve vannak a különböző vállalkozásaink, és azok önálló gazdasági egységként, tehát kft.-ként, részvénytársaságként működnek.
Műsorvezető: - Emlékszik még arra, amikor be kellett szállnia a Béresbe? Ami akkor, ha én Kósa Ferenc filmjére jól emlékszem, az inkább háború volt, mint gyógyszergyártás.
Béres József: - Természetesen emlékszem, ugye azt mondhatom, hogy a rendszerváltás nélkül lényegében azt hiszem mi sem tartanánk itt, és a vállalat se jöhetett volna létre, hisz elemi feltétele volt egy ilyen vállalat létrejöttének, hogy legyen olyan törvény, amivel újra gazdasági vállalkozások, és ezen belül részvénytársaság jöhet létre. Hát a cég a Béres Cseppre alakult meg, mint egy termékre, azzal, hogy ezt gyógyszerré fejleszti, illetve ahogy említettem, kereskedik vele, tehát megteremti a pénzügyi alapokat is. Akkor még szó nem volt arról, hogy ez egy ilyen kivirágzó magyar gyógyszergyárrá válik. Természetesen a múltban óriási csatározások voltak, hisz a készítmény ma már azt mondhatom, hogy nemsokára negyven éves lesz, de ha atyám kutatói múltját is beleveszem, akkor ötven éves készítményről beszélhetünk.
Műsorvezető: - De csak 2000 óta törzskönyvezett gyógyszer.
Béres József: - 2000 óta, így van pontosan. Ez a cél be is teljesült lényegében, 2000-ben a Béres Csepp Magyarországon is gyógyszerré vált, és így a küzdelmek végül is egy rehabilitációval fejeződtek be, hisz a készítményt a gyógyító szerek családjába fogadták el.
Műsorvezető: - Mikor döntötték el, hogy muszáj többféle készítményt is csinálni? Hiszen magából a cseppből is egész jól meg lehetne élni, hát eszi az egész ország rendszeresen ráadásul.
Béres József: - Mi a kezdetekben elkezdtünk ezzel foglalkozni, nyilván részbe az én kutatói attitűdem, vénám vezetett el oda, hogy már az első egy-két évben elkezdtünk, tehát a 90-es évek elején mocorogni, hogy legyenek új termékeink, hisz ugye belekerültünk egy fejlődő piacgazdaságba is, ami hát akkor nagyon primitív vagy nagyon egyszerű volt, de azért lehetett látni, hogy lendületesen fejlődik, és láttunk olyan terméklehetőségeket, hogy mi is be akartunk csatlakozni ebbe a fejlesztői, illetve piaci versenybe, és hát ennek megfelelően 92-93 vonalában meg is alkottuk külső fejlesztők bevonásával, mert saját fejlesztőbázisunk akkor nem volt, a Béres pezsgőtablettákat. Tehát úgymond én és néhány kollegám, barátom, akik a cégben dolgoztak, vagy akár feleségem is, aki szintén vegyész, úgy gondoltuk, hogy a termékfejlesztés fontos, hogyha a Béres Csepp ennyire sikeres. De volt egy tulajdonosi vita e körül, akik pontosan úgy gondolkodtak, ahogy említette, hogy kvázi a Béres Csepp legyen egy fejőstehén, és csak ezzel foglalkozzunk. Mi egy picit másra gondoltunk és szerintem egy hatalmas áttörés, és az egész, ha szabad mondani, cégcsoportnak az újradefiniálása történt meg 2000-ben, amikor a Béres Csepp gyógyszerré vált, mert akkor tudtuk és akkor mertük kimondani, hogy van nekünk egy gyógyszergyárunk. Ha már van egy gyógyszerünk, akkor van egy gyógyszergyárunk, és a termékfejlesztések igazán akkor vettek nagyobb lendületet. Előtte is volt tíz termékünk, de ez a számosság, és ez a fejlesztői intenzitás ez csak az azt követő időt jellemezte.
Műsorvezető: - Azt hogy döntik el, hogy milyen termékpalettával kezdik el a fejlesztést? Ugye az úgynevezett egészség megőrző, betegség megelőző termékek piacán piacvezetők jó néhány szegmensben, de miért itt?
Béres József: - Hát azért ez elég komplex kérdés, én úgy gondolom, elsősorban az, hogy a Béres Cseppben egy csomó lehetőséget láttunk meg már anno, nagyon sok mindenre használták ezt a készítményt, ma is sok mindenre használják, ugye hivatalosan arra használjuk és lehet használni, ami az indikációi között szerepel, de az emberek nagyon kreatívak, és készítményeket néha utolsó szalmaszálba való kapaszkodásképpen a legkülönbözőbb dolgokra elkezdik használni, és az egyik termékfejlesztési vonalunk az pont az volt, hogy a Béres Cseppben rejlő és meglátott lehetőségeket bontsuk szét különböző indikációk irányába. Vagy a Béres Cseppben rejlő lehetőségeket egészítsük ki más irányokba. Hát így alakultak ki a különböző vitamin és nyomelem-készítményeink, de így mentünk el különböző indikációk irányába is. Ha szabad ezek közül csak mondjuk egyet-kettőt említeni, akár a csontrendszerrel, vagy az ízületekkel kapcsolatos készítmények. Tehát ugye bizonyos komponensek azonosak a Béres Cseppével, és hát nagyon sokan szedték a régmúltban a készítményt ilyen bajokra is eredménnyel, de úgy gondoltuk, hogy nem az a cél, hogy egy termékben legyen minden belegyúrva, hanem próbáljuk ezt a terméket más termékekben is, de most már még tudományosabban, még szakmailag megalapozottabban, még hitelesebben megjeleníteni. Tehát az egyik fő áramlat a termékfejlesztésben mindenképpen a Béres Cseppből, mint készítményből kiinduló gondolatiság volt, a másik természetesen az, hogy ugyan az ember számára legfontosabb tényleg az embertársa, ezen belül meg a nemzettársai, hogy azoknak az egészségét tudja szolgálni, de hát kétségtelen, hogy a modern kapitalizmusban is, miképpen a klasszikusban is, verseny van a szereplők között. Tehát nekünk azt is figyelni kell, hogy mi történik a piacon, elsősorban természetesen a hazai piacon, de fejlesztőként azt is, hogy mi történik a nemzetközi piacon, tehát milyen trendek vannak mondjuk az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában, mert ezek a termékek feltehetően, így vagy úgy, ilyen van olyan módon megjelenhetnek a hazai piacon. Tehát mindenképpen ösztönzőleg hatnak ránk a versenytársak arra, hogy milyen termékeket fejlesszünk ki. Aztán természetesen vannak korlátaink is a fejlesztésben, ezek akár fejlesztői korlátok vagy későbbi gyártói korlátok, vagy akár beszerzési, alapanyag-beszerzési korlátok, de egy akkora gyógyszergyár, mint mi vagyunk, és hát úgymond szoktuk büszkén mondani, hogy a Béres Gyógyszergyár az Magyarország legnagyobb magyar tulajdonú gyógyszergyártója, mert hát azért hatalmas multinacionális környezetben versengünk ugye a világ legnagyobb gyógyszergyártóival a hazai piacon is. Nagyon fontos tehát ebben a versenyben való helytállásunk.
Műsorvezető: - De hogy tudnak ebben a versenyben helyt állni, amikor a világ legnagyobb gyógyszergyártói azok milliárdokban számolják a dollárokat, amit egy-egy készítmény fejlesztésére elköltenek. A Béres is milliárdokban számolja?
Béres József: - Mi pontosan ebben az összevetésben relatíve vagy abszolút értelemben is nyilván kevesebb pénzzel rendelkezünk, ezt modernül úgy lehet mondani, hogy tőkehiányos egy ilyen cég, bár szoktam volt mondani, hogy a legnagyobb cégen kívül mindenki hozzá képes tőkehiányos, tehát ez mindig csak egy relatív dolog, hogy mennyire panaszkodunk. Én úgy gondolom, hogy ugye nyilván a verseny nem globálisan folyik ezek között a szereplők között, mi elsősorban a hazai piacon és azokon az exportpiacainkon, stratégiai exportpiacainkon vagyunk erősek, ahol már évek óta szereplünk, vagy ezeket a piacokat egyáltalán a saját piacainknak tekintjük. Itt gondolok elsősorban Ukrajnára, Romániára. Mindenütt nagyon fontos, de idehaza úgymond a hazai pályán pedig kifejezetten kötelező érvényű, hogy a cég fenntartsa a hitelességét. A hitelességnek a megalapozása az elsősorban természetesen a jó termékekkel, tehát a jó fogyasztói elvárásokat, igényeket is kielégítő termékek azok úgymond a belépők ehhez a folyamathoz, de itt nem ér véget egy cég hitelességének a felépítése, ehhez minden mozdulata úgymond egy cégnek számít. Itt elsősorban természetesen a kommunikációra lehet gondolni, hisz leginkább kommunikáción keresztül ismerik meg az emberek a cégeket. Tehát az egésznek unblock hitelesnek kell lenni. Tehát én úgy gondolom, hogy amit mi le tudunk tenni a magyarok asztalára, az az, hogy olyan termékeket tudunk fejleszteni hazai piacra, amit javaslunk megvásárlásra, vagy használatra a magyar embereknek, de nem könyöradományként várjuk ezt el, hanem azt tudjuk mellé tenni, hogy hé magyarok, vegyétek ezt a terméket, mert ez legalább olyan jó, mint ha egy külföldi gyártótól vennétek ezt meg. És ugye a mögöttes történet az azonos. És hát ennek az alapja pedig az, hogy ugyanakkor legyek hiteles, mert hiába van jó termékem, hogyha egyéb tevékenységemmel, ami más frontokon zajlik, tehát akár egy alapítványban, vagy egy másik vállalatban, ezt a termékhitelességet lebontom. Tehát minden eresztékében a vállalatnak úgy kell működnie, hogy erre felnézzenek az emberek, hogy igen, na így kell viselkedni egy magyarnak vagy egy magyar cégnek. És hát itt nyilván az alapítványainkra tudok utalni, akár a Béres Alapítvány a Teljes Életért, ami már 18 éve karitatív tevékenységet folytat, vagy akár arra a másik alapítványunkra, a Béres Egészség Hungarikum Alapítványra, ami ugyancsak négy éve tevékenykedik, de kifejezetten az egészség hungarikummá tételét tűzte zászlajára, ami nyilván egy óriási feladat, de nem összetévesztendő ugye ez a tevékenység, ami nem egy piacos és profitorientált tevékenység, hanem egy önzetlen embertársaink, vagy a magyarok, szűkebb értelemben a magyarok iránt érzett felelősségünkből táplálkozó tett, amikor nem kufárkodunk más szerekkel, nem el akarunk adni valamit, hanem próbálunk segíteni, egyfajta hálót adunk, nem halat alapon az embereknek, elsősorban az egészségtudat fejlesztésében, a cselekvésnek az előmozdításában, hogy tegyünk is az egészségünkért, és hát más területeken pedig az egészségnevelés, egészségfejlesztés terén.
Műsorvezető: - Az Egészség Hungarikum Alapítványról szeretném majd részletesebben is kérdezni, de hadd legyen néhány kérdésem még az üzletről. Az mindig is eldöntött dolog volt, hogy családi irányítású, családi tulajdonban lévő cég marad a Béres?
Béres József: - Nem volt mindig eldöntve, sőt azt mondhatnám, hogy bizonyos esetekben ez a kérdés fel sem merült, máskor hogyha felmerült, akkor egyfajta nyitottsággal álltunk ehhez a gondolathoz, hogy milyen elagázások lehetnek, hisz ahogy említettem, én egy kutató vegyész voltam, 13 évig dolgoztam a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézetében, és ezzel a doktori és kandidátusi és egyéb címeket szereztem, de igazán nekem soha nem volt vénám az üzleti tevékenységhez, soha nem gondoltam, hogy kvázi vállalatvezető vagy üzletember lehet belőlem. Tehát így ugye bizonyos kérdés felvetések sokszor meglepetésszerűen zuhantak ránk, nem is tudtuk rá a válaszokat, amit esetleg egy egyetemet végzett, ilyen téren egyetemet végzett embernek meg tudja válaszolni. Nekünk nagyon sokat segített az idő, és hát az időközben meghozott bölcs döntéseink is természetesen, mert az, hogy ez családi tulajdonban marad tartósan, azt így az idő során izzadtuk ki magunkból, mert rájöttünk, hogy igazán nekünk ez nagyon fontos egyfelől, mi szeretjük ezt a tevékenységet, ragaszkodunk hozzá. Nagyon sommásan úgy szoktam fogalmazni, aztán ebben nyilván egy csomó érzelmi töltés is van benne, hogy amikor atyám ugye végig küzdötte a szocializmus utolsó két évtizedét nagyjából a készítménnyel, hogy megmaradjon idehaza, magyar találmány legyen, magyar hasznosításra kerüljön, akkor én, a fia nem jöhetek csak úgy, hogy na akkor ezzel kereskedek, vagy eladom, tehát röviden azt szoktam volt mondani, hogy és ez talán már az én életemre is igaz, nemcsak az övére volt igaz, hogy igazán a nevünket mi nem akarjuk áruba bocsátani, tehát mi érzelmileg a Béres névhez annyira ragaszkodunk, és az ember ezen túlmenően a Béres Csepphez vagy akár a Béres borászathoz is annyira ragaszkodunk, hogy én a saját életemben nem szeretném látni azt, hogy ez mások kezében van. Tehát mi szeretjük a céget, nem csak elindítani, ma már ezt mondhatom, nem csak megalapítani, hanem ami egy sokkal bonyolultabb dolog, egy hosszabb időtávon működtetni ezeket a vállalkozásokat. És én csak ezért tudok drukkolni a magyar vállalkozók, vagy a magyar emberek tekintetében is, hogyha vállalkoznak dolgokra, akkor legyen bennük kitartás, és próbálják ezeket hosszú távon működtetni is. Tehát nagyon könnyű volt a rendszerváltás környékén cégeket alapítani, vagy kapni, vagy privatizálni, de ha körülnézünk, hogy ebből hány van talpon, akkor bizony könnyen el tudunk szomorodni, és én úgy gondolom, hogy az egyik Béresi specialitás az az, hogy atyám kitartott találmánya mellett, és ebből lehetett valami, gyógyszer lehetett, ebből aztán felépülhetett egy vállalat, majd egy vállalatcsoport, hogy nagyon fontos a kitartás és ezeknek a magyar vállalkozásoknak a működtetése is.
Műsorvezető: - A rendszerváltás óta eltelt időben melyik volt a legnehezebb időszak a gyógyszergyár szempontjából?
Béres József: - Nehéz időszakok mindig adódnak, akár éves bontásban is, vagy négyéves bontásban is, de hát nyilván vannak válságos periódusok, vagy válságok, mi általában a külvilágot kevésbé szoktuk hibáztatni, mert ez inkább arra vagyunk képesek, hogy alkalmazkodjunk a külvilág változásaihoz, hisz a külvilágot nem mi alakítjuk, úgyhogy én szeretek inkább a házunk táján söprögetni, ebből is adódik az, hogy a két legnehezebb időszak az talán egy tulajdonosi válság, a tulajdonosok között kialakult válság volt még a 90-es évek első felében, ami úgy 93-ra meg is oldódott, a másik pedig hát menedzsmentválságaink is szoktak lenni, ez inkább a 90-es évek végén volt, de azt is megoldottuk. Amikor ilyen nagyobb váltások történnek akár a tulajdonosi szerkezetben, vagy a menedzsment, a felsővezetés szerkezetében, összetételében. De hát ezeket sikeresen tudtuk abszolválni, és gondolom itt is azért elől járt az a makacsság, hit, a névhez, készítményhez való ragaszkodás, hitelesség, emberség, hogy segített mindezeken a nehézségeken átjutnunk.
Műsorvezető: - A piac nem romlott az elmúlt időszakban? Minden évben mondják, hogy egyre szegényebbek és szegényebbek vagyunk, ebből az kell, hogy következzen, hogy gyógyszerre is kevesebbet költünk. Mások meg azt mondják, hogy nem, gyógyszerre mindig ugyanannyit fogunk költeni, vagy sokat, vagy keveset.
Béres József: - Hát nyilván a piacok különböző mértékben reagálnak egy gazdasági válság, pénzügyi válság, recesszió idején, az égiekre szoktam ilyenkor tekinteni, hogy minekünk kijutott egy szerencsésebb iparág, egy szerencsésebb gazdasági szegmens, mert ezt szinte mindenki tudja, hogy ugye a gyógyszeripar nem úgy viselkedett, mint más iparágak, nem zuhant össze olyan mértékben. Ami bennünket illet, nyilván a válságra való első reakciónk az a nadrágszíj-meghúzás volt, ennek ellenére, mert nem tudtuk, és nem vagyunk jövőbe látók, hogy mi fog történni, és hát az első reakciónk még 2008 végén elsősorban a megszorítások vagy a racionális gazdálkodás, vagy a költségtakarékosság felé mutattak. Ma azt mondhatjuk el, hogy lényegében a mi piacaink nem estek össze, szerény növekedést is el tudunk érni ezeken az egészségmegőrző piacon. Én úgy gondolom, hogy az is szép eredmény önmagában, hogyha egy cég egy ekkora méretű cég különösen egy erős stagnálást tud bemutatni, amikor teljesen egyetértve a gazdasági környezet és a fogyasztóink tekintetében romló, és hát nekem elsősorban ugye az lenne az érdekem, és jó, mint cégtulajdonosnak, hogy ha Magyarországon valóban az a középréteg, akik a fogyasztóink zömét képezik, vagy képezhetnék, ez a réteg tágulna, hisz akkor sokkal nagyobb fogyasztói bázissal számolhatnánk. Hát ez a réteg feltehetően szűkül a mi esetünkben is, úgyhogy racionális alapban lehet gondolkodni, hogy azért a folyamatoknak, ha ezek tartósak és nem indul el valamilyen növekedés, akkor ha egy lassúbb begyűrűzése van, de ez mindenkit utolér ezen a hazai piacon legalábbis.
Műsorvezető: - A hírek előtt az elmúlt húsz-egynéhány év nehézségeiről beszélgettünk, most milyennek látja a gyógyszergyártás jogszabályi környezetét egy globalizált piacon? Ez napról napra változik.
Béres József: - Igen, elég sokat változott az elmúlt húsz évben is, hisz ahogy említettük korábban, ugye egy fejletlen gazdaságból, és semmiképpen nem piacgazdaságból indultunk el, ahol nagyon sok mindent lehetett csinálni, a zavarosban halászni. Ugyan a magyar gyógyszereknek a szabályozása, legalábbis ami az engedélyeztetési részét illette, még mindenféle rendszerváltás és EU-s csatlakozás előtt is elég jól harmonizálva volt az európai jogszabályokkal. Tehát a gyógyszerfronton azért azt lehet mondani, hogy törzskönyvezési oldalról, engedélyezési oldalról elég nagy rend volt. Természetesen ahogy a piac fejlődött, úgy a gyógyszereknek nemcsak az engedélyezését kellett finomítani és szabályozni, ugye ezt a GNP ISO HACCP az élelmiszerek vagy étrend-kiegészítők esetében, szabályozza, hanem a gyógyszereket ugye mindig kommunikáljuk orvosokon keresztül, vagy a médián keresztül, itt is jogszabályokat kellett beiktatni, hogy legyen mihez tartani magunkat, legyen egy olyan jogszabályi háttér, ami mindezt szabályozza. És aztán később ugye, ahogy a verseny is fokozódott, az állam is egyre jobban odafigyelt, vagy a mindenkori kormányok is egyre jobban odafigyeltek a gyógyszerpiaci történésekre, hisz a kezdeti időszakot elsősorban a privatizáció jellemezte, később pedig ugye a verseny éleződésével különböző versenyjogi, fogyasztóvédelmi problémák merültek fel. Nagyjából én úgy érzem, hogy 2004-ben indult meg egy ilyen nagyobb ha szabad ezt mondani, "beavatkozás" a gyógyszerpiac történéseibe, hisz erre emlékszünk, ha jól idézem, akkor 2004 áprilisában volt az, hogy a gyógyszerpiaci árakat például befagyasztották, illetve még le is árazták, mert mínusz 15 százalékon kellett értékesítenünk olyan készítményeket is, mint a Béres Csepp, aminek ugye soha nem volt semmilyen állami támogatása. Összefoglalva én úgy tudnám ezt a szabályozási környezetet jellemezni, hogy természetesen ez engedélyezési, kommunikációs és piaci oldalon is állandóan fejlődik, változik, szigorodás figyelhető meg, tehát egyre szigorúbbak ezek a játékszabályok. Ugye mi alapvetően nem veszünk részt a vényes készítmények piacán, a vényesen sem, de a támogatotti szereket akartam említeni, a támogatotti szerek körében, hisz jellemző módon nincs ilyen készítményünk, illetve pontosabban egy van. Mi az úgynevezett OTC piacon versenyzünk, ez a vény nélküli gyógyszereknek a piaca, de hát itt is többé-kevésbé ugyanazok a jogszabályok érvényesek, ami az engedélyeztetést, a kommunikációt, illetve akár a piaci versenyt, árképzést és egyebeket befolyásolja. Tehát nyilván részben a kormányzati állami beavatkozások révén, részben a piaci verseny révén, abban is a piac fejlődése révén, részben a fogyasztóknak az előrelépése és fejlődése révén, ezeken a jogszabályokon fokozatosan inkább feszíteni kellett, és inkább ezek szigorúbbá váltak, sem mint lazultak volna. Természetesen az egész folyamat elsősorban a fogyasztók védelme miatt történik, ezt belátjuk ugye, mint gyógyszerpiaci szereplők is, és hát ha probléma van ezen a piacon, akkor általában ez valamilyen versenyjogi probléma, valamilyen kommunikációs vagy valamilyen fogyasztóvédelmi probléma, ennek megfelelően ugye a különböző szereplők, fogyasztók, versenytársak, a GVH-hoz illetve a fogyasztóvédelemhez tudnak fordulni.
Műsorvezető: - Minden versenyző tisztán játszik ezen a piacon? Mert egy hallgatónk is azt kérdezi, itt van előttem a kérdése, köszönöm szépen, hogy ha lemegy egy edzőterembe, akkor bármit megszerezhet, amiről a magyar gyógyszerhatóságok nem is hallottak, azt úgy hozzák be autók csomagtartójában itt-ott-amott.
Béres József: - Igen, hát nyilvánvaló, hogy főleg az EU csatlakozás után, az unióhoz való csatlakozás után, ahogy megnyíltak határaink a termékek előtt, akkor az országot sokféle termék eluralta vagy megjelent ezen a piacon és nagyon sokféle termék. Ugye ezek jellemző módon nyilván nem gyógyszerek, mert a gyógyszerekre vonatkozik egy szigorú törzskönyvezési eljárás, ami egy hosszú és pénzigényes folyamat, és akkor a hatóság ráüti a pecsétet, hogy ez a szer forgalomba hozható. De egyfelől ugye a gyógytermékek kora, most egy kicsit idézőjelesen mondom, "lejárt", megjelent viszont helyette már jóval korábban az étrend-kiegészítőknek a kategóriája, amit egy másik hatóságnál kell engedélyeztetni, de ez a hatóság lényegében nem vizsgálja azt a készítményt, nincsenek klinikai vizsgálatok, nem is szükségesek hozzá, nincsen semmilyen kémiai, biológiai dosszié hozzá, hanem van egy notifikációs eljárás, tehát egy relatíve rövid eljárásban a hatóság a beadott dokumentáció alapján engedélyezi ezeknek a termékeknek a piacon történő megjelenését. És ezekkel a termékekkel ha probléma van, akkor az általában nem a hatóságnál jelenik meg, ha piacon van, már semmiképpen, ha egyáltalán megjárta a hatóságot, mert lehetnek azért illegális készítmények is természetesen, hanem ha egy konkurens észrevesz valamit azzal a termékkel kapcsolatban, tehát van egy észrevétele azzal a készítménnyel kapcsolatban, vagy egy fogyasztónak van észrevétele azzal a termékkel kapcsolatban, akkor a bejelentések után indulnak el ezek az eljárások. Ilyen értelemben nyilván, de hát ezt valószínű tágabb értelemben is elmondhatjuk az élelmiszereinkről, sokkal védtelenebbé, kitettebbé vált a magyar fogyasztó, és itt oda csatolnék vissza, hogy én mindenkit arra tudok biztatni, fogyasztói oldalról legalábbis, és visszajönnék talán ezzel a hitelességgel, hogy persze nagyon fontos az ár, meg nagyon fontos az üzenet, csak sokszor kérdés, hogy az üzenet hiteles-e. Hogy olyan emberektől fogadjuk el a termék üzeneteket, akiket hitelesnek tudunk elfogadni, mert csodaszerek vannak és valószínű lesznek is, de ezek a csodaszerek sokszor nem igazolt hatással rendelkeznek, és hát ideig-óráig működnek a piacon, amíg valaki fel nem lép ezek ellen, és akkor leáldozik ezeknek a kora. Tehát számunkra pont azért fontos a Béres névnek a hitelessége, hogy a fogyasztó különböző illegális, nem kellően megalapozott, sokszor kuruzsló hatású szerekkel szemben válassza azokat, amelyek vagy törzskönyvezett gyógyszerek, vagy olyan étrend-kiegészítők, amelyek jó nevű gyártóktól kerülnek forgalomba.
Műsorvezető: - Arra sose gondoltak, hogy az úgynevezett csodaszerek piacára is be kéne szállniuk, eljátszottak a gondolattal?
Béres József: - Nemcsak eljátszottunk, hanem például próbáltunk tudományos alapon a túlsúlyosság, elhízás kérdésével foglalkozni, és idézőjelbe teszem megint, kvázi "fogyasztószereket" fejleszteni, illetve forgalmazni. Ezek a fejlesztések meg is történtek, sőt a forgalmazások is elindultak, mára viszont egyetlen egy ilyen készítményünk nincs a piacon, mert azt láttuk, hogy tisztességes, tudományosan megalapozott üzenettel, tehát amikor nem az az üzenet, hogy Ön két nap alatt tíz kilót fog súlyából veszíteni, nem igazán rúgunk labdába, illetve azt láttuk, hogy ez az egész szegmens egy kicsit hiteltelenné vált, és nem tudtunk és nem nagyon kívántunk ezen részt venni. A szereink azok szakmailag megalapozottak voltak, de nem csodaszerek, hanem ha a fogyasztó is úgy kívánta, és együttműködött ezzel a készítménnyel, akkor hozzásegítette ahhoz, hogy ez a testsúlycsökkenés egészséges körülmények között bekövetkezzen.
Műsorvezető: - Tehát magyarán Önök megmondták, hogy ez jó, de hogyha minden nap öt krémest még mellé tol, akkor nem lesz hatásos annyira.
Béres József: - Hát egyrészt, másfelől pedig tehát a Béres nem tud olyan kommunikációt felvállalni, ami etikátlan, tehát az ígéretekbe addig tudunk menni, ameddig az szakmailag korrekt és megalapozott, ezen túl mi nem tudunk nyújtózkodni, mert ez a hitelvesztéshez vezet, és a Béresnek, aki hosszú távon gondolkodik, mindenkinek fontos az, hogy ez a hitelesség megmaradjon.
Műsorvezető: - Mennyire vagyunk mi fogyasztók kíváncsiak a gyógyszer, a szer, a táplálék-kiegészítő hatásmechanizmusára? Mert ahogy én nézem a Béres termékeket, minden évben egyre hosszabb és hosszabb és egyre apróbb betűvel írt termékleírások vannak benne. Kíváncsiak vagyunk erre, vagy inkább azt szeretnénk tudni, hogy ez biztos hatni fog? Hogy tapasztalja?
Béres József: - Szerintem az emberek kíváncsiak is, és e tekintetben az elmúlt húsz év, tehát a rendszerváltás óta eltelt időszak nem múlt el nyomtalanul, az emberek nagyon sok egészségügyi, tudományos, és egyéb ismeretre is szert tettek, ugyanakkor nyilván vannak olyan emberi helyzetek, súlyos betegségek vagy akár itt van a túlzott mértékű, túlsúlyosság, hogy az ember próbálja megkeresni ezekre a megoldást, és néha ugye itt mellékvágányokra sikerül kerülni. Tehát én úgy gondolom, hogy az embereket érdekli az, hogy egy készítmény hogyan hat, de mivel tudományos szempontok és igényesség is folyamatosan felmerül, a fogyasztóknak a nevelése, edukációja révén, de hát a legfontosabb szerintem, hogy működik-e az a készítmény, tehát vannak ugye készítményekhez fűződő ígéretek, és ez beváltja a hozzá fűzött reményeket, avagy sem. Én úgy gondolom, amikor arról beszélünk immár közel negyven éve, hogy egy készítmény, jelen esetben a Béres Csepp működik-e vagy sem, azt nem lehet csak reklámokkal fenntartani, annak a készítménynek működni kell, annak az üzenetnek hitelesen ott kell, annak be kell váltani a hozzá, tehát a készítménynek be kell váltani a hozzá fűzött reményeket, csak akkor lehet fenntartani ilyen mértékű fogyasztói érdeklődést.
Műsorvezető: - Én ha jól emlékszem, akkor a Béres Egészség Hungarikum alapítvány egyik célja éppen az volt, hogy a töménytelen egészséggel, gyógyszerrel, táplálék-kiegészítővel kapcsolatos információkba valami rendet vágjon, és valami iránytűt mutasson. Sikerült ez valamennyire?
Béres József: - Kezdetekben igen, ez volt a célunk. Ugye amikor elindul egy ilyen program, pontosan nem ismerjük a kifutását, a cél volt szent és kristálytiszta, hogy legyen az egészség hungarikum, és hát ezt elsősorban természetesen az egészségtudat fejlesztése, egészségnevelés, egészségfejlesztésen keresztül tegyük. Hogy pontosan hogyan, akkor még nem tudtuk. Az első év valóban ezzel telt el, hogy próbáljuk egyrészt az általunk végzett kutatás alapján, hisz az egész program egy egészségtudatra vonatkozó, a magyar felnőtt lakosság egészségtudatára vonatkozó reprezentatív vizsgálattal indult, hogy nézzük meg, hogy milyen hitek, tévhitek, ismeretek vannak az egészségtudat környékén, a krónikus betegségeink kialakulásának okai, a kiút megkeresése területén, és ha látunk olyan gyenge láncszemeket, akkor azt próbáljuk szakértőkkel megíratott különböző cikkek, híradásokon keresztül eljuttatni vissza az emberekhez. De itt mindig nagyon egyszerű apró praktikákra kellett gondolni, tehát nem bonyolult tudományos üzenetekre. Tudok is mondani konkrét dolgot, ugye a csontritkulással kapcsolatban evidencia ma a felnőtt magyar lakosság körében, hogy a megfelelő kalciumbevitel szükséges az egészséges csontok kialakításához, ugyanakkor ebből a felmérésből kiderült, hogy nem evidencia, hogy az egészséges csontvázhoz szükséges a napi mozgás, vagy a mozgás, mégpedig a megfelelő mozgás, ami a csontoknak a felépítését elősegíti.
Műsorvezető: - És megpróbálták a kettőt összekapcsolni, hogy ne csak arra gondoljunk, hogy tablettát kell szedni, hanem nem ártana némi terhelést adni a szervezetnek?
Béres József: - Így van, tehát megpróbáltuk a helyes üzenetet eljuttatni az emberekhez, hogy mik azok az összetevők, tehát van egy élettani sajátosság, megfelelő kalciumbevitel, mozgás, életmód, hogy ezek együttesen fognak elvezetni egy célhoz, és önmagában egy pirula ebben az esetben sem oldja meg az életünket.
Műsorvezető: - És hogy látja, 2007 óta működik ez, eredménnyel?
Béres József: - Utána ez tovább fejlődött, és hát egy picit az időben is ugorva, hisz további kutatásokat is végeztünk, eljutottunk oda, hogy hiszünk abban, hogy az egészséget is leginkább közösségben lehet fejleszteni. Ezt természetesen szakértőink segítségével sikerült így definiálnunk, akik az Országos Egészségfejlesztési Intézet, illetve a FAKT Intézet Pécsről, és az az egészség program, amit az ötezer és tízezer lakosú települések körében meghirdettünk az egészségterv író tréningek vonatkozásában, aminek az lett az eredménye, hogy 137 ilyen település van, 64 eljött hozzánk erre a képzésre, és 12 pályázatot is adott be, hogy az egészségterveit, ami a településnek az egészségstratégiai terve, meg is valósítsa. Én úgy gondolom, hogyha ezek az emberek megtanultak valamit a képzésen, utána beadtak pályázatokat és mi segítettük ezeknek legalább a rész megvalósulását, akkor mindenképpen egészségesebbé is vált a közösség. Ugye mi az egészséget ma már pontosan tudjuk, hogy ez nem csak egy fizikai egészségből áll, hanem hozzá tartozik a mentális egészség is, a közösségi egészség is. Tehát az egészség teljességével érdemes foglalkozni, és egy másik kutatásunkból, ez az egészség-boldogság kutatás volt, amit 2010 tavaszán végeztünk, is evidens módon kiderült az, hogy az egészség, boldogság és a közösség hármasa, ezek nagyon szoros összefüggésben vannak egymással, a közösségben élő ember egészségesebb, és az egészséges ember boldogabb, vagy a boldog ember egészségesebb. Tehát mindezek ugye úgy objektíve, mind szubjektíve, mert sokszor az egészség az szubjektív kategória, de vannak objektív mérőszámai is, ezek szoros összefüggésben vannak. Úgyhogy alapvetően a Béres Egészség Hungarikum Program ma már a közösségi egészségnevelés, illetve egészségfejlesztés mellett kötelezte el magát, itt ezeknél a településeknél gyökeresedett meg bennünk, hogy ez egy jó út, és az idei év részben arról szólt idáig, hogy egy újabb kutatást végeztünk, ez az iskolákra fókuszál elsősorban, azon belül is ma már tudjuk, hogy az általános iskolák felső tagozatos tanáraira, hisz velük történt egy ilyen reprezentatív kutatás, és ennek a kibontása az lenne, hogy segítenénk ezeket a magyarországi tanárokat, felső tagozatos magyar tanárokat arra, hogy azt a munkát, amit amúgy is részben legalábbis elvégeznek, ami a kezük alatt lévő ifjúságnak az egészségnevelése, és azoknak az egészségfejlesztése, ezt még hatékonyabban végezze. Itt nyilván részben a tudásbázist kell fejleszteni, na most nem arról van szó, hogy könyveket kell odaadni, hisz az osztályfőnök, biológiatanár, testnevelő tanár sokszor tudja, hogy mi lenne elméletileg a dolga, hanem rendszerezni ezt a tudást, és egy olyan metodikai hátteret adni nekik, ami egy menedzserképesség lényegében, hogy ezt a tudást hatékonyan át is tudja adni ennek a korosztálynak. Itt nagyjából ugye a 10-14 évesekről beszélünk.
Műsorvezető: - De miért csinálja ezt egy gyógyszergyártással is foglalkozó holding? Hát ha ez sikerre vezet, akkor előbb-utóbb kevesebben lesznek betegek, és az az üzleti eredményekben hát negatívumként fog megjelenni.
Béres József: - Hát tág értelemben azért az ember küldetése, mint cégcsoport, mindenképpen az, hogy legyen az egészség hungarikum, tehát én a Béres Gyógyszergyár elnökeként se tudok ettől elvonatkoztatni, hogy magyar emberként nekem az a legfontosabb célom, hogy a magyar társadalom fizikailag, mentálisan, közösségoldalról egészséges legyen, és nyilván itt semmiképpen nem győzedelmeskedhet a profitérdek, hanem amíg talpon kell maradnunk, persze kell készítményeket előállítani és ezeket forgalmazni, de a legfontosabb társadalmi küldetése egy ilyen csoportnak az lehet, hogy legyen az egészség is hungarikum.
Műsorvezető: - És azt hogy látja, mikorra hozhat ez átfogó eredményeket? 3200 települése van az országnak, időbe telik mindenhova elmenni.
Béres József: - Én úgy gondolom, hogy ilyenre nem is vállalkozunk. Ahogy említettem, a mi lépéseink azok mindig egy kicsit ebben a szemléletben valósulnak meg, hogy hálót adunk, nem halat. Tehát mi egy olyan tudást szeretnénk átadni, ami esetleg nem jutott el oda, ahova kellett volna. Egy kicsit szervezni szerettük volna ugye ezeket a településeket, sikerült, ugye 130 megszólítottból 64 eljött a Béres első szavára a fővárosba, és ott végigült egy napot, két napot, és egyéb anyagainkat is felhasználva. Ugyanígy reménykedünk abban, hogy ha megszólítjuk a pedagógusokat, akkor van egy felerősítése ennek az egész gondolatnak, hisz a magyar felső tagozatos pedagógus társadalom állhat e mellé az ügy mellé, és amennyit mi ezekből az emberekből ki tudunk képezni, ha sokat, akkor ez egy erősebben sokszorozó hatás lesz, ha keveset ugye, akkor kevésbé. Tehát mindenképpen ugye különböző rendszereket kell használjunk ahhoz, hogy a mi elképzelésünk működjön. Tehát ez a háló és nem a hal, a halnak a megfogása már mindig az emberek dolga. A tanár dolga lesz, hogy megfogja a halat, azaz minden diák odafigyeljen, amikor ő egészségnevelésről beszél, amikor az egészségfejlesztéssel foglalkozik az iskolában, és ugyanígy volt a településeken is, hogy nekünk nem a volt a dolgunk, hogy minden települést végiglátogassunk, hanem az volt a dolgunk, hogy ez kisugározzon a településekre ez a lehetőség, legyen nekik egy ilyen stratégiájuk, és ha jönnek olyan lehetőségek, hogy akár pályázati pénzeket tudnak ez alapján ugye besöpörni vagy elnyerni, akkor tovább tudnak lépni. Tehát helyzetbe próbáljuk inkább hozni az embereket, sem mint megoldani. Tehát semmiképpen nem mi adjuk a helyi megoldást, semmiképpen nem pénzről szól ez, hogy a Béresnek mennyi pénze van, amit ezekben az irányokban el akar költeni, hanem én elsősorban úgy gondolom, hogy az agyakban kell először rendet teremteni, tudást kell megfelelő szintre hozni, a metodikákkal kell rendelkezni, és utána fog működni ez a dolog.
Műsorvezető: - És ez a felső tagozatos tanárok megszólítása ez már folyamatban van, vagy egy most induló program?
Béres József: - Ez az új tanév, tehát szeptember 1-jével indul.
Műsorvezető: - Szeptember 1-jével indul, és bárki, honnan lehet ezt megtudni?
Béres József: - Meg lesz majd hirdetve.
Műsorvezető: - Lesz egy nagy kampány és akkor lehet jelentkezni.
Béres József: - Így van, megszólítjuk az iskoláknak a tanárait.
Műsorvezető: - Milyen új termékek fejlesztésén gondolkodnak most, ha nem sért üzleti titkot?
Béres József: - Hát nyilván sért, de úgy általában részben idézve korábbi önmagamat, hogy azért egyrészt az, hogy OTC-termékeket fejlesztünk, ez sok mindent elárul, hogy igazán nem a vények irányába, vagy vényköteles szerek irányába, vagy akár a támogatotti szerekben gondolkodunk, még ha vannak is ilyenjeink. Tehát elsősorban mi a fogyasztót közvetlenül szólítjuk meg ezekkel a termékekkel. Természetesen az a vonulat, ami a Béres Cseppből indult ki, sem merült ki, tehát látunk itt is folyamatosan új kreatív ötletekkel megoldásokat, és ahogy említettem, azért a világban is folyamatosan nyitott szemmel járunk, tehát nézzük azt, hogy a nyugat-európai piacokon, vagy akár az Egyesült Államokban mi történik, a mi számunkra releváns vonatkozásban. Az utóbbi időben azon kívül, hogy ásványi anyag, nyomelem, gyógynövény, növényi alapú készítmények, vitaminkészítményeink voltak, a Béres is elkezdett foglalkozni különböző szintetikus hatóanyagoknak a bevonásával, tehát ezt a vonalat is tovább visszük, hisz van fájdalomcsillapítónk is már, ami hát sajnálatos módon nem csak természetes anyagokat tartalmaz. Elvünk azért ennek ellenére, tehát próbálom inkább így általánosságban elmondani, hogy milyen keretben működünk, hogy ugye az ember mindig olyan szereket szeretne fejlesztőként, vagy akár vegyészként, de emberként is kifejleszteni, aminek azért jelentős hatása van, és kevesebb mellékhatása van. Tehát próbálunk odafigyelni arra, hogy a szereink minél kevesebb kellemetlen hatással bírjanak a fogyasztóra. Tehát ebben a mezőben gondolkodunk mi folyamatosan, nyilván motiválnak bennünket a fejlesztésben azok a tények is, hogy milyen népbetegségekkel szembesülünk akár Magyarországon, itt gondolok akár szív-érrendszeri problémákra, ilyen irányokban is ugye mocorogtunk a múltban is, és a jövőben is mocorogni fogunk. De olyan megoldásokkal, ahol a kedvező hatás azért jóval magasabb, mint a káros mellékhatás. Én úgy gondolom, hogy számosság tekintetében semmiképpen nem várható, hogy robbanásszerű termékfejlesztéseink lesznek. A meglévő termékskála is azt mindenki látja, folyamatosan megújul, ezeket a készítményeket piaci okoknál fogva, fogyasztói okoknál fogva akár európai uniós jogszabályok okánál fogva mindig meg kell újítani. Tehát ezek megújulnak nemcsak külsőleg, hanem sokszor belsőleg is, tehát folyamatosan ezekkel a készítményekkel is foglalkozni kell. De hát a jelentős indikációs területek természetesen ami Magyarországon számítanak, tehát szív-érrendszeri betegségek, mozgásszervi betegségek, ezek természetesen, vagy akár allergiák, az érdeklődésünk homlokerében van nálunk is.
Műsorvezető: - Milyen ambícióik vannak Erdőbényén?
Béres József: - Hát Erdőbényén szerintem már letettünk egy-két alapkövet, tehát igazán nem is arra vonatkoznak már az ambícióink, hanem én úgy gondolom, hogy ha a kezdetekben ezt nem is láttam talán ennyire kristálytisztán 2002-ben, amikor a borászat, a Béres Szőlőbirtok és Pincészet megalakult, ma már elég kristálytisztán látom, hogy ugye végül is nekünk sikerült egy elég ismert és jelentős márkanevünk mellé, a Tokaji márkanév mellé felsorakozni, ami talán termékszinten a legismertebb magyar márka globálisan, mindenképpen egy hungarikum is. És hát ilyeténképpen az ember nyilván azt célozza meg, hogy ez egyfelől számára egy lehetőség is, hisz egy olyan dologgal foglalkozik, ami nem jelentéktelen. Ugyanakkor nyilván egy felelősség is, mert ha ezzel sikerül valami jót elérni, akkor az az országnak is jó, természetesen nekünk jó elsősorban, aztán Erdőbényének, és egészen az országig fel. Én úgy gondolom, hogy Tokaj egy emblematikus márka, ami ha arról beszélünk, hogy ennek az országnak mondjuk egy picit jobb imázsát, vagy imidzsét kellene megteremteni, akkor mindenképpen alkalmas lenne arra, hogy az országimázs építésének egyik sarokkövévé válhat. Hát mi ezen dolgozunk elsősorban azzal, hogy mindent, amit ott csináltunk vagy csinálunk, azt tisztességesen megpróbáljuk csinálni. Hát ez a szőlőtelepítésből állt, telepítettünk szőlőt, tisztességes lett, kellett egy borászatot építeni, én úgy gondolom, hogy ez is tisztességes lett, hiszen a maga korában ugye nívó díjat is kapott, 2006-ban avattuk ezt a borászati épületet, és hát a boraink pedig folyamatos sikereket érnek el idehaza és külföldön, most tudnám idézni hirtelen akár a Decanternek a versenyét, ami Londonban volt, vagy egy másik borversenyt Londonból, hogy itt születnek azért aranyérmes boraink folyamatosan, ami elsősorban nem a mi dicsőségünket szolgálja, tehát nem magunkra aggatjuk ezeket az érmeket, hanem azt szeretnénk, hogy a tokaji borainknak a nemzetközi reputációja is növekedjen, és hogy egy ilyen nemzetközi siker érem bizony a külföldi kereskedők szemében azért nyom valamit a latban, és akkor jobban odafigyelnek ezekre a magyar borokra. Tokaj-Hegyalja ráadásul nyilván pontosan nemzetépítő, vagy a nemzeti imázsépítő lehetőségén túl vagy ezt beleértve pontosan a márka ugye nem állítható meg a határon, és a bor sem állítható meg a határon, tehát aki tokaji borral foglalkozik, azokat csak arra tudom biztatni, hogy elsősorban az exportban törjék a fejüket, mert a tokaji új minőséget, ami a borok alatt az elmúlt húsz év alatt vagy a márkanév alatt az elmúlt húsz év alatt megjelent, ezt a világgal kell megismertetni, mert ugye hungarikum is úgy születik, hogyha azt ismeri a világ, vagy úgy születik újjá, ha ismeri a világ, és a nemzetnek is akkor lesz jobb imázsa, ha nemcsak mi vagyunk erre büszkék, hanem másokkal is meg tudjuk ismertetni, és hát mi erőfeszítéseket teszünk ebben az irányban is. Természetesen olyan mértékűeket, amelyeket egy ilyen kis cég, ami 15 alkalmazottat foglalkoztat, meg tud tenni, hogy a tokaji borokkal vigyük a magyar bornak és a magyar sajtnak is a jó hírnevét.
Műsorvezető: - Béres József, köszönöm szépen.